Gazdaságpolitika: Nyitott gazdaságok kormányzása címmel jelent meg a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában az a kötet, amely útikalauzként szolgálhat századunk innovatív gazdaságpolitikai intézkedéseihez. A neves szerzők által készített munkát március 12-én mutatták be a John Lukacs Társalgóban.
A kerekasztalbeszélgetésen Kutasi Gábor, a Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet vezetője, Kolozsi Pál Péter, az intézet főmunkatársa, Marton Ádám, az intézet adjunktusa, valamint Ráti József, az intézet tanársegédje vett részt.
A rendezvényt Kutasi Gábor nyitotta meg. „Ráti József kritikai recenziót írt a tankönyvről, Marton Ádám aktív oktatója e témának, s részben szerzője is a könyvnek, amelynek magam pedig a szerkesztője vagyok – avatta be a résztvevőket. Hozzátette: a kötet tartalmazza az egyetem tudományos portálján, a ludovika.hu weboldalon található intézeti blog, a Ludecon legjobban sikerült bejegyzéseit, a megjelent esettanulmányokat pedig a tanórákon használják. „A könyv két éven át íródott, szerkesztődött, pont azokban az években, amikor még a tíz évvel korábbi pénzügyi válságról gondolkodtunk. A világ nem tudott pesszimista lenni, a növekedés folyamatos volt” – fogalmazott az intézetvezető –, ugyanakkor szerepel benne már a Covid-válság ideje is, amely sokadszorra ejtette gondolkodóba a közgazdászokat. „A régi háborúk technikájával nem lehet az újat megnyerni, ezért kész receptek helyett sokkal inkább egy gondolkodásmódot igyekszik átadni a kötet” – zárta gondolatait Kutasi Gábor.
Válságok és válaszok
Ráti József szerint a könyv könnyen emészthető, olvasmányos és jól tagolt. Erős alaptudást ad arról, hogyan működnek a nyitott gazdaságú országok, s milyen fiskális és monetáris eszköztárat tudnak bevetni, hogyan tudják a sokkokat enyhíteni, gazdaságukat felpörgetni. Azok is megérthetik a most zajló gazdaságpolitikai eseményeket, akik előzetes tudás nélkül veszik kézbe a könyvet. „Én a matekosabb részét kedvelem a közgazdaságtannak, ezért tetszik, hogy képletek és empirikus elemzések is vannak benne, ugyanakkor annyira jó szerkezetű a kötet, hogy nem nehéz e részek megértése. Az oktatást pedig segíti az, hogy esettanulmányok révén mutatja be a válságokat, illetve a nyitott gazdaságokat érő kihívásokat, s az azokra adható válaszokat” – vélte Ráti József, hiányolva ugyanakkor a populistának címkézett intézkedések hatását a gazdasági teljesítményre.
Marton Ádám arról szólt, hogy immár hét éve oktatja e tantárgyat. Amikor tanítani kezdett, a 2008-as pénzügyi válságról beszéltek, ma krízis kapcsán a Covidról kell szólni, a mostani egyetemisták ehhez az időszakhoz tudnak kapcsolódni. A gazdaságpolitikának is van evolúciója – jelezte, hozzátéve: a podcast műfaj jó kiegészítője, de nem helyettesítője az írott tananyagoknak, hiszen van, aki gyorsabban elolvas egy kétoldalas elemzést, mint amennyi idő alatt meghallgat egy beszélgetést. A lényeg azonban az, hogy legyen egy prekoncepció, ami mentén el tud indulni az oktatás. Ebben a mesterséges intelligencia (MI) is segít, az azonban nem támogatja a kritikai gondolkodás fejlesztését.
Kézen fogva
Hogyan lehet a kritikai gondolkodást elősegíteni, amikor ma kész válaszokat kapunk? – adódott Kutasi Gábor kérdése. Mint mondta, a tankönyv minden fejezete végén egyszerűbb visszakérdezések is szerepelnek, mellettük pedig az adott fejezetben olvasottak alapján végig gondolható témák, problémák – például: érdemes-e az eurót bevezetni? A MI persze kész választ tud adni e kérdésre, de nem saját, hanem csak összeollózott gondolatokat.
Ráti József úgy vélte: a MI akkor hasznos, ha van egy alaptudás, amelynek révén „kézen fogva” lehet azt vezetni a feltett kérdések által. Akkor működőképes és hatékonyabbá tudja tenni a tanulást.
Marton Ádám arra hívta fel a figyelmet, hogy a MI bizony nem ritkán téved, „kamuzik”, ezért is fontos a válaszait kritikusan megközelíteni. A gazdaságpolitikának vannak makroökonómiai vonulatai, ez egy folyamatosan fejlődő terület. Lehetnek olyan kérdések, amelyekre a hallgatók már jobb választ tudnak, mint mi, oktatót – fűzte hozzá.
A megfelelő könyv
Működik-e a tapasztalat, használható-e a könyv jövőbeni kihívások kezeléséhez? – adódott a következő kérdés. Kolozsi Pál Péter szerint az elmélet és a tapasztalat egyaránt fontos a közgazdászok munkájában. Az infláció kapcsán például – emelte ki – kérdés, hogy rá tudunk-e érezni arra, mi azonos most a hetvenes évek hasonló folyamataihoz, s mi az, ami más. A feladat az, hogy erre az elméletből és a tapasztalatokból összerakjuk a valós választ. Dani Rodrik török-amerikai közgazdász gondolatát említve elhangzott: nem létezik egy nagy közgazdaságtani elmélet, hanem sok teória van. A közgazdásznak pedig az a dolga, hogy tudja, mikor melyik elméleti könyvet kell levenni a polcról. Ehhez azonban ismerni kell a szakirodalmat – az olyanokat, mint a most megjelent munka.
A gazdaságpolitikának folyamatosan reagálnia kell a geopolitikai közeg változásaira. Most az látszik például, hogy Németországban elkezd ismét költeni az állam, a nagyhatalmak pedig magas vámokat vezetnek be – azaz kibillennek a korábbi tartóoszlopok.
Döntéstámogatás
Felmerült az infláció ismétlődő emelkedésének problémája is. Kolozsi Pál Péter ennek kapcsán emlékeztetett: az infláció mögött sokféle ok állhat: az lehet átmeneti vagy tartós, keresleti vagy kínálati. Ráti József szerinte az infláció azért is emelkedett meg ismét, mert az azt kiváltó okok nem szűntek meg, Kolozsi Pál Péter szerint azonban nem hasonlítható össze a két infláció. Két éve magas inflációs rezsimben éltünk – azaz mindenhol a világban és minden ágazatban tapasztalható volt az árszínvonal emelkedése –, most kisebb mértékű infláció tért vissza.
A megváltozott világrend kapcsán a szakértők egyetértettek abban, hogy egyetlen régi közgazdasági tankönyvet sem kell kidobni, csupán visszatenni a polcra. Marton Ádám szerint minden alapelméletre szükség van, ezeket az aktuális trendek figyelembe vételével kell kezelni. Manapság egyfajta gazdaságpolitikai mix került előtérbe, és az a kérdés, hogy a fiskális és a monetáris megközelítések miképpen tudják egymást támogatni.
Kolozsi Pál Péter végezetül emlékeztetett: a gazdaságpolitika nemcsak a gazdasági szempontokat veszi figyelembe. A közgazdásznak az a dolga, hogy előre jelezze, milyen hatással járhatnak egyes döntések, azokat azonban nem ő hozza. A közgazdaságtannak ki kell szolgálnia a gazdaságpolitikát – de az sem evidens, hogy a döntéshozók gazdasági alapon akarnak optimalizálni, jegyezte meg, hanem például szociális szempontok figyelembe vételével.
A kötet a Ludovika Egyetemi Kiadó webshopjában online is megvásárolható.
