Friedrich Istvánt (1883–1951), a magyar politikust úgy ismeri a társadalom, mint aki 1919-ben rövid ideig Magyarország miniszterelnöke volt. Ebben tárgyi tévedés nincs.
Friedrich az Osztrák–Magyar Monarchia idején valójában jogászként és politikusként tevékenykedett. Az első világháború után aktív szerepet játszott az ellenforradalmi mozgalmakban. A Tanácsköztársaság ideje alatt ellenforradalmi szervezkedést vezetett, Kun Béláék bukását követően – a hazánkat megszálló románok beleegyezésével – 1919. augusztus 7-én, Magyarország miniszterelnöke lett. Kormánya azonban nem volt széles körben elismert, és az antant is bizalmatlan volt vele szemben. Horthy Miklós és az antant nyomására 1919. november 24-én lemondott a miniszterelnökségről. A két világháború között is aktív maradt a politikai életben, de jelentős szerepet már nem játszott. Ennek ellenére 1951-ben – a Rákosi-diktatúra ideje alatt – letartóztatták, s a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésének és vezetésének hamis vádjával 15 évi börtönbüntetésre ítélték. A váci börtönben hunyt el még abban az évben, november 25-én.
Amit kevesen tudnak az, az, hogy Friedrich István nemcsak politikus volt, hanem rendkívül tehetséges labdarúgó, illetve kiváló játékvezető is, aki az MLSZ (Magyar Labdarúgó Szövetség) elnöki tisztségét is betöltötte.
Ő a világon az első válogatott futballista, akiből miniszterelnök lett. Nem sokan mondhatják el magukról ezt a bravúrt: a Dániához tartozó Feröer szigeteket 2008 és 2015 között miniszterelnökként vezető, 1991–92-ben négy válogatott meccsen a kapuban álló Kaj Leo Johannesenen kívül más ilyen esetet nem találtunk. A Műegyetemi AFC jobbszélsőjeként lett válogatott, játszott az 1904-es osztrák–magyar (5:4) barátságos mérkőzésen. Az október 9-ei, a bécsi Cricketer-pályán rendezett mérkőzésen, a vereség dacára a Nemzeti Sport a jók között említette nevét. Balszerencséjére az esős időjárás közepette, kétezer néző előtt mutatott teljesítményét a szövetségi kapitány, Stobbe Ferenc nem láthatta, ugyanis a csapat kiutazását nehezítő zaklatott körülmények között valahogy Budapesten rekedt.
1913 körül hagyhatta abba az aktív futballt a Mátyásföldi Sport Clubban. Kiváló játékvezetői képességekkel rendelkezett. A futballbíráskodás második generációjának legnagyobbjai között említi őt az MLSZ 25. születésnapjára kiadott kötet. 1922-ben, az MLSZ elnöki tisztére egyhangúlag Friedrich Istvánt, Magyarország volt miniszterelnökét választották. Az erős kézpolitikája megmentette a szövetség autonómiáját, amely nagy veszélyben forgott különösen azok részéről, akik nem is a hatalomra, de inkább az MLSZ vagyonára aspiráltak. Friedrich István 1924 márciusában lemondott az MLSZ elnöki tisztségéről, de a magyar futballsport vezetését a háttérből továbbra is tevékenyen segítette.
Nyitókép forrása: Wikipedia
