Csúcstalálkozón döntöttek az orosz jegybank befagyasztott eszközeinek felhasználási részleteiről
A G7 országok éves gyűlését június 13–15. között szervezték meg – ezúttal Olaszországban. A világ egykor vitathatatlanul legerősebb politikai és gazdasági hatalmait összesítő szervezet tagjai: az USA, Kanada, az Egyesült Királyság, Japán, Németország, Franciaország, Olaszország. Az Európai Unió is képviseltette magát az Európai Tanács, illetve a Bizottság elnökeinek személyében. Jellemzően nemzetközi szervezetek is részt vesznek a hasonló tanácskozásokon, így most is jelen voltak a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Afrikai Fejlesztési Bank, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vezetői, valamint az ENSZ főtitkára.
A külső vendégek között Ukrajna elnöke, Jordánia királya, India, Brazília, Argentína, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, Kenya, Algéria, Tunézia és Mauritánia (az Afrikai Unió soros elnöke) vezetői szerepeltek. Újdonság, hogy Olaszország megnyitotta az eseményt a Vatikán felé, így Ferenc pápa is részt vett ez eseményen. Ezen túlmenően, az üzleti világ képviselői is jelen voltak a megbeszélésen, egyes források szerint a Microsoft és a BlackRock vállalatok, valamint az olasz ENI és Enel energiavállalatok képviseltették magukat.
A két napos tanácskozás során hét kulcsfontosságú területen igyekeztek egyezségre jutni a vezetők: Afrika helyzete, különös tekintettel az éghajlatváltozásra és fejlődésre, a jelenlegi közel-keleti helyzet, az orosz–ukrán háború, a migráció kérdése, az Indo–csendes-óceáni térség, valamint az ehhez kapcsolható gazdasági biztonság kérdése, végezetül pedig a mesterséges intelligencia és energia, valamint Afrika és a Földközi-tenger térségének kérdései.
A tanácskozásra összegyűlt G7-es vezetők között különös dinamika lehetett: a házigazda szerepét betöltő Georgia Melonin kívül egyikükről sem mondható, hogy a lehető legnagyobb politikai felhatalmazással bír. Az európai parlamenti választások során a német kancellár pártja rendkívül alacsony támogatást kapott, a választók fele szeretne előrehozott választásokat, ám úgy tűnik, a kancellár kitart a koalíció munkája mellett. Nem így a francia elnök, aki szintén a csúfos vereség miatt előrehozott választásokat írt ki. Az Egyesült Királyság miniszterelnöke május végén jelentette be, hogy július elején előrehozott választásokat tartanak, amelyet a miniszterelnök Konzervatív Pártja nagy valószínűséggel el fog veszíteni. Az Európai Uniót képviselői között ádáz harc alakult ki, akik jelenleg a megújulandó uniós tisztségekért gyakorlatilag kampányolnak – von der Leyen jelenlegi pozícióját szeretné megőrizni, míg Charles Michel vélhetően külügyi főképviselő szeretne lenni.
Az észak-amerikai kontinensen is komoly politikai feszültségek vannak. USA jelenlegi elnöke nem különösebben büszkélkedhet: egyrészt, egy különleges ügyész szerint titkos dokumentumok helytelen kezelése miatt nem lehet egy „rokonszenves, jó szándékú, rossz emlékezetű idős emberként” elítélni. Ezt akár úgy is lehet értelmezni, hogy elméje nincs megfelelő állapotban ahhoz, hogy nemzetbiztonsági kérdéseket tartalmazó dokumentumok kezeléséről felelni tudjon. Másrészt, a G7 csúcstalálkozó előtt egy néhány nappal találták bűnösnek fiát, aki drogfüggőségét letagadva vásárolt fegyvert korábban. Harmadszor, novemberben neki is meg kell mérettetnie magát egy választáson. Igaz, jelenlegi ellenfelét, Trump elnököt is bűnösnek ítélték üzleti iratok meghamisítása miatt – az ítéletet néhány nappal a Republikánus Párt júliusi elnökjelölése előtt hirdetik ki. Kanada liberális miniszterelnökének népszerűsége rekordalacsony és várható, hogy a 2025 októberében tartandó szövetségei választásokat elveszíti. A G7-ek egyetlen ázsiai tagja Japán, amelynek vezetője szintén nincs különösebben jó helyzetben: a liberális miniszterelnök népszerűsége is rekordalacsony. Vagyis a tanácskozás során meghozott döntéseket nagyrészt olyan politikusok hozzák, akik nem biztos, hogy jövőre is összegyűlhetnek és megvitathatják most hozott döntéseik eredményeit vagy, hogy a következő választási ciklusok során számot adhatnának ezekről. Ezzel szemben, a nemzetközi szervezetek, valamint az üzleti világ jelen lévő szereplői azonban sokkal stabilabb bázissal rendelkeznek és valóban képesek hosszú távra tervezni.
Ezért is érdemes a világ legnagyobb alapkezelőjét és bizalmi vagyonkezelőjét, a BlackRock globális vállalatát röviden áttekinteni. A céget 1988-ban alapították, jelenleg 35 országban van jelen és 70 irodát tart fenn, valamint 18 ezer munkatársa van. Küldetése, hogy „egyre több embernek segítsenek a pénzügyi jólét megtapasztalásában.” A Statista forrásai szerint az alapkezelő ez év júniusában 10,47 billió dollár értékű eszközöket irányított. Viszonyításként: ez Magyarország egy éves bruttó hazai termékének nagyjából ötvenhatszorosa. A BlackRock által kezelt eszközök túlnyomó része részvényalapú, és az elmúlt három év alatt átlagban 17,8 milliárd bevételt hoztak. Mindez akár el is törpülhet a Microsoft 236,58 milliárdos éves bevétele mellett, igaz, ebből mindössze csak 72 milliárd nettó profitja maradt a vállalatnak, ugyancsak a Statista forrásai szerint. Vagyis a két globális vállalat megkerülhetetlen a pénzügyi és a technológiai vezető cégek területén, így nem annyira meglepő, hogy részt vettek a G7-ek ülésén.
Az tárgyalások eredményeképpen az alábbi kulcsfontosságú területen született egyezség:
Ukrajna támogatása
A felek megegyeztek, hogy támogatják Ukrajna „szabadságharcát és újjáépítését, ameddig csak szükséges.” Ennek érdekében a lefoglalt orosz állami vagyonból származó bevételeket felhasználva 50 milliárd dollárt bocsátanak Ukrajna rendelkezésre még idén. Az anyagi források hitel formájában állnak majd Ukrajna rendelkezésére, amelyeket az Egyesült Államokon keresztül pénzügyi intézetektől vehet fel. A befagyasztott orosz pénzeszközök hozamát a hitel törlesztésére használják majd fel.
A felek megerősítették azon szándékukat, hogy a különböző korlátozó intézkedéseket hozzanak Oroszország, valamint kínai és harmadik országbeli szereplőkkel szemben, amelyek anyagilag támogatják Oroszországot, beleértve a pénzügyi intézményeket és más szervezeteket. A már bevezetett intézkedéseket, mint például az olajárplafon-politika hatékonyságát kívánják javítani további lépésekkel, miközben a piaci stabilitás fenntartására törekednének. Akadályozni tervezik Oroszország jövőbeni energiaprojektjeinek fejlesztését, illetve megszakítani az olyan árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, amelyekre ezek a projektek épülnek.
A támogatás másik fontos területe az Ukrajnából származó gabona, élelmiszerek és műtrágya akadálytalan szállítására a Fekete-tengeren keresztül, valamint az EU szolidaritási sávjain keresztül. Más szavakkal, a G7-ek nem különösebben tervezik az ukrán gabona uniós piacokon okozott nehézségeit megoldani.
Az afrikai országokkal való partnerségek előmozdítása
A felek növelni szeretnék az afrikai országoknak nyújtott támogatásokat a fenntartható fejlődés és a helyi értékteremtés megvalósítására, a demokratikus kormányzás megerősítésére, a globális stabilitáshoz és jóléthez való hozzájárulásra, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rend védelmére irányuló erőfeszítéseikben. Mindezekben – nyilatkozatuk szerint – figyelembe vennék a helyi és regionális élelmezésbiztonság, az infrastruktúra, a kereskedelem és a mezőgazdasági termelékenység javítására irányuló integrált afrikai kontinentális terveket. Támogatni kívánják az afrikai kontinentális szabadkereskedelmi övezet megvalósítását. Ezek érdekében fokozni tervezik a G7-ek együttműködési forrásainak koordinációját és hatékonyságát; valamint támogatni fogják a helyi hazai források jobb mobilizálását és kezelését; és előmozdítják a magánbefektetések növelését.
Vagyis úgy tűnik, hogy a G7-ek igyekeznek egy átfogó befektetési tervet kialakítani, amely segítségével képesek lennének Kína rendkívül erőteljes befolyását csökkenteni a térségben. Ennek egyik példája, hogy 2019–2021 között az afrikai kontinens legfontosabb kereskedelmi partnerei között szerepelt úgy az EU, mint Kína – a két aktorral folytatott kereskedelmi tevékenység aránya közötti különbség egyre kisebb. Hasonlóan az Afrikába irányuló közvetlen külföldi befektetések vezető forrása 2014 és 2018 között Kína volt. Messze elmaradva követte ezt az USA és Franciaország, valamint az Egyesült Arab Emírségek. Az Afrikának adott kölcsönök tekintetében is jeleskedik Kína: a legfontosabb forrás ugyan a különböző piaci kötvénytulajdonos vállalatok (0,27 százalékban), amelyet Kína követ, igaz, alig 0,13 százalékkal. Feltűnő, hogy fontosabb szerepet vállalt, mint a Világbank, amely csak a harmadik helyen szerepel, bár alig elmaradva Kína mögött, a maga 0,12 százalékával. Ezekhez képest az Afrikai Fejlesztési Bank a hiteleknek alig 0,07 százalékát biztosította.
A G7-ek kiemelték az USA által szorgalmazott globális infrastrukturális és beruházási partnersége (PGII), valamint az EU Global Gateway programjait, amelyek igyekeznek olyan keretet kínálni, amelyet az afrikai partnerek számára elfogadható lehet. Továbbá a résztvevők üdvözölték Olaszország kezdeményezésére létrehozott Mattei-tervet, amelynek céljai között szerepel a migrációs nyomás enyhítése és egy gázipari együttműködés az afrikai kontinenssel.
A közel-keleti térség konfliktusai
A résztvevők kifejezték elkötelezettségünket a kétállami megoldás mellett, amely szerint két demokratikus állam, Izrael és Palesztina békében élne egymás mellett. Elképzeléseik szerint a Gázai övezet Ciszjordániával együtt a Palesztin Hatóság alá tartozna. Ezen túlmenően szorgalmazták a tűzszünetet, valamint a túszok szabadon bocsátását.
Megerősítették azon elhatározásunkat, amely szerint Irán nem fejleszthet ki vagy szerezhet nukleáris fegyvert. Ezért felszólították Teheránt, hogy hagyjon fel a nukleáris eszkalációval és vonja vissza azt, valamint állítsa le a folyamatos urándúsítási tevékenységet. Hasonlóan elvárják, hogy Irán felhagyjon Oroszország ukrajnai háborújának támogatásával, és ne adjon át ballisztikus rakétákat és kapcsolódó technológiát.
Kína-kapcsolatok
A résztvevők több helyen is kifejezték aggodalmunkat Kína gazdasági lépései miatt, amelyek nem tartják tiszteletben a versenypiac szabályait. Kifejezték, hogy ezek az intézkedések piaci torzulásokhoz és káros túlkapacitáshoz vezetnek egyre több ágazatban, aláássa munkavállalók helyzetét, az ipart és a nyugati világ gazdasági ellenálló képességét és biztonságát.
Elítélték az Oroszországnak nyújtott támogatásokat és várhatóan igencsak mérsékelt eredménnyel, de felszólították az ázsiai óriást, hogy gyakoroljon nyomást Oroszországra, hogy hagyjon fel katonai agressziójával, és azonnal, teljes mértékben és feltétel nélkül vonja ki csapatait Ukrajnából.
Bár a nyilatkozat ezen része nem említi név szerint Kínát, de egyértelmű, hogy melyik országra utalnak, amikor felszólítják „az érintett országokat”, hogy tartózkodjanak a WTO-ban a gazdasági súlyuknak és a globális kereskedelmi rendszerben betöltött szerepüknek megfelelő különleges és megkülönböztetett bánásmód igénylésétől.
Összegezve: a múlt heti csúcstalálkozó alkalmával nem jöttek létre különösebben meglepő megállapodások, mindössze a már régóta vitatott kérdéseket, mint például az Ukrajnának adott támogatás mikéntjét sikerült jobban körvonalazni. Nem mellékes, hogy olyan megoldás született, amely tiszteletben tartja az Európai Központi Bank véleményét és nem ássa alá sem az EU, sem az euroövezet hitelességét.
Ehhez hasonlóan az afrikai kontinensért folytatott versengés következtében sikerült néhány lépést összehangolni, amelyek következtében Afrika számára remélhetőleg vonzóbb lesz a Nyugat, mint Kína. Kérdéses azonban, hogy a rendkívül gyenge politikai támogatással rendelkező vezetők által hozott döntésekből melyek fognak megvalósulni a jövőben. Nem lenne különösebben meglepő, ha úgy az Ukrajnát, mint az Afrikát érintő kérdésekben az üzleti világ szereplői, mint a BlackRock vagy a Microsoft jóval nagyobb befolyással bírnának, mint azt várhatnánk.
Kép forrása:g7italy.it
